2017. szeptember 1.
XVI. évfolyam 9. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bányai Tamás: Csikánó
Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Kaskötő István: Számadás
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett




A MEK-ről letölthető művek
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Rezenciók
Fetykó Judit: Szabad áramlások
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kaskötő István:
A Petrullo házaspár
különös esete
Kaskötő István: Az öreg Joe
Kaskötő István: Életrajz
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lehoczki Károly: Az ismeretlen kert
Az ismeretlen kert, hangos változat.
Lehoczki Károly: Elgurult gyöngyök
Lehoczki Károly:
Hipermarket. (hangoskönyv)
Lehoczki Károly: Tensz
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai




Munkatársaink Honlapjai
Bányai Tamás
Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Lehoczki Károly
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika
T.Agoston László
Ajánlott Honlapok
Alkotóház
Canadahun
Ezredvég
Hetedhéthatár
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent, sziszegő múltunk, hányszor marsz még belénk?
Kígyó fal fel kígyót, testvérharc dúl felénk.
A hitünk felemás. Fent felnégyelt Koppány.
Hol vörös, hol fehér az érvényes okmány.
Lovunk, ha átesünk, új irányba vágtat.
Vak Vazul, ki mutat ködbe veszett utat.
Takarít a világ, itt bűzölög szennye.
Jegy: harminc ezüstért. Ki vesz, megy a mennybe.
Csontot dob a gazdánk, és ha lenne farkunk,
csóválnánk hűséggel, pedig rajtunk mocskunk.
Míg ő tiszta ingben nekünk szaval szépen.
Ki fütyül, ki tapsol a hússzagú téren.
Kígyó a farkába nem mar bele soha,
de kisebb társait tépi méregfoga.
A koncunk is kígyó, mit jövőnk vet elénk.
Szent, sziszegő múltunk, hányszor marsz még belénk?

Nagy Antal Róbert
A kígyó a farkába…
Márai Sándor
Olyan világ jön...

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van.

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!

Mert most ők jönnek.
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Remsey Jenő: Családi idil.
Ha a költő olyan szerencsés,
hogy, mint mostanság, megöregszik,
álltó nap vizslatja a testit:
hol, mi szúr, ijedezve szemléz,

s rögtön verset babrál bajáról,
nem a köznek, csak unt magának,
elfojtva a közlési vágyat,
nyűgével morgolódva rámol.

Készülve rakosgatja bugyrát,
ne legyen gond, ha jön a mentő,
de ha késik, az se rettentő
baj, hisz kik szeretik is unják.

Elég öreg, hogy tudja: vendég,
az is engedi, ki marasztja,
minden nap nehéz a falatja,
s riadozva nagyítja vesztét.

Rák vagy szívgörcs – nem mérlegelhet,
dugják nyolcágyas kórterembe,
és nincs elég nagy géz a sebre,
ami a szívén vesztegelget.

Csak korát nézik intve csendre,
mert ki nyög, zavarja a többit,
s reggelente furcsán köszöntik,
hogy éjjel nem ment melegebbre.

A költő szeme nagyra tágul,
amint belátja: nincs kivétel,
elhamvasztva csendesen ég él,
s már semmin, halálon se ámul.

Asperján György
HA A KÖLTŐ
A fiatalság álarcát ledobtam.
Az élet piszkos hentesüzletében
kampókon lógnak legszebb álmaim
csontok, szalonnák, nyers szavak között.

Csak tessék, tessék, ez végeladás már!
Friss húst kerestek, szende álmokat,
öreg tyúkok és vén marhák helyére,
és szerelemről rózsaszínű verset?

Feledjük hát a mocskot és keservet,
és emberek, ti csak nevessetek
a milliónyi megtépett bajazzón!
Ó nézzetek tükörbe! Nézzetek!
Magatokat nézzétek és ne engem!

Micsoda játék…
Most lehet nevetni!
Kamarás Klára
Végkiárusítás
Tompul a zab Kukutyinban,
immár hegyezni is kéne,
s falra hányni a sok borsót,
hogy ott maradjon már végre.

Manapság a kéz kezet mos,
zsebre megy az úri módi,
a több szem sem lát többet már,
ugyan, minek ezt ragozni.

Megtalálja zsák a foltját,
és disznót győz majd a sok lúd,
egy fecske nem csinál nyarat,
s ordít, ki a fába szorútt.

Csipkelődik a vén költő,
nincsen néki semmi dolga:
ha nincs ló, jó a szamár is,
vagy a kutyából szalonna.

Kutyaugatás sem hallik
fel a magasságos égig,
az ilyen vén tintanyalót,
még csak tirpákba se nézik.

Tompul a zab Kukutyinban,
valamit már tenni kéne,
a sok szót nem falra hányni,
hogy csócsáljuk reggel s délbe`.

M. Laurens
TOMPUL A ZAB!
Elátkozott kertben régi vágyban égő
zavart féltékenység páraként lebeg,
utálat láncain következetlenség
kerítése mögött győzni nem lehet.
Sasok fent, mindegyik Nap szeretne lenni
felszakadt alkonyat fejükre feszül ,
elítél mindenki, az is, ki nem ismer,
remény nincs, inkább az átok teljesül.
Hogyha most eltűnnék, vajon ki siratna?
Ki jönne utánam, ki tudja, hova?
A múlt oly fárasztó, a jövő meg satnya,
Köröttem sok rideg, fukar pléhpofa.
Tejfölös hegytetők fölé az tud szállni
kit nem bénít szégyen, nem zavar a harc,
s úgy tud földre esni, hogy tán meg se nyekken,
hazugságból élni neki nem kudarc.
Minden választásunk veszteség is egyben,
csak még nem hisszük el az út elején,
olvadozunk az új boldogság-elegyben,
később jön a káosz, fájón, feketén...
Kilépek a fényre feltépett lapokból
nevetséges hírnök, szófolyam vagyok,
végigfolyva félszeg kérődző imákon
mélyről néha fénylő halpikkely ragyog.
Megszentelt csalás a rend előszobája,
kihímzett hazugság, tánc a színeken,
nem muszáj belépni, leülhetünk kint is,
ami másnak érték, nekem idegen...
A. Túri Zsuzsa
Elátkozott
megmagyarázva minden érthető,
téren összenőtt lépésnyomok,
pár elkent fényfolt függ a fák fölött,
kormos égboltra tűzött  csillagok;

zarándokolni túraalkalom,
csodába bízni dohos ó-divat
ami továbbvisz, az idő, megkopott
perceink között  lustán válogat,
késik, majd váratlan  futni kezd
akadozik az avult szerkezet
nincs tartalékolt extra változat,
szezonvégi, cserélni sem lehet;

e korszak az időt túlélésben méri
fényévekben a békés holnapot
új őrület egymás sarkára lépni
eltaposni, mert nincsen rá keret,
kevés az ózón, semmi bűntudat
zsebre tenni a kódolt fényjelet;
csak az osztható, ami megmarad;

rövidre zártan  ennyi itt a sor
nem történetű, ne várj lényeget,
a példa sok(k), számkód, rejtjelek
takargatják a felfeslett eget;

2017. július 31.


Koosán Ildikó
életsor
Mikor körülötted a világ szétesik,
látod, hogy megannyi gyerekszáj éhezik,
szülő büszkeségét feladja, enni kér,
nagyúr unatkozva sercint, csak ennyit ér

ő is, mint a többi élhetetlen. S választ
kapunk úgyis: majd a természet kiválaszt.
Akár a nép, ha már az utcáról posztol,
s nem ér földre fény a lámpaoszlopokról.

Kinyílnak a szemek, a király meztelen,
kopott cipők törnek utat a flaszteren,
talán szebb nap virrad holnap rám és rátok,
nincs vége a versnek, azt majd ti írjátok!
Nyakó Attila
Flasztermarkerek
............
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkop
Köves József
rovata
4. oldal
klasszikusaink
5. oldal
gondolatok
Albert Lőrincz Márton:
Az égi kert füvén
Baranyi Ferenc: Tempora mutantur
Bárdos László: Illúzió
Bodó Csiba Gizella:
Egyszerűen – fúj a szél
Bokros Márta: Hurrikán
Dél Tamás: Szú szó
Fetykó Judit: A lány
Fövényi Sándor: Míg vagyok…
G. Ferenczy Hanna: Jegenyék
Hajdu György: Ezt a bokrot
Jóna Dávid: minek a kérdés?
Kaskötő István: Rejtve, láthatatlanul
Kő-Szabó Imre:
Piros, pöttyös lakodalom 
Lehoczki Károly: SIJT
Lelkes Miklós: Ahogy a kutya néz…
Molnár Jolán: Rabok
Nagy L. Éva: lelkem
Nógrádi Gábor: Nellike galambja
Ódor György: lángok
Péter Erika: Szellemváros
Pethes Mária: buzdító
Rada Gyula: Az őszi kikericshez
Soós József: Csend
Szegő Judit: Balatoni életkép
Szeicz János: Extázis
Tiszai P. Imre: Zárt ajtók
Verasztó Antal: Akárhol
Kaffka Margit
versek
Asperján György
rovata
Rodrigo  Aranjuez
Giutar concerto